Business

Bod Péter Ákos: Már megint ez az ikerdeficit?


Nézzük a friss adatokat. A külkereskedelmi termékforgalomról kiadott KSH-jelentés szerint az év első három hónapjában a kivitelünk euróban számolva 14 százalékkal nőtt, a behozatal viszont 28 százalékkal. Már az első két hónapban 335 millió eurós termékforgalmi hiány keletkezett, ahhoz jött a márciusi, amivel a külkereskedelmi egyenleg ebben a negyedévben 864 millió euró deficitet mutat. Ekkora summa a magyar külkereskedelmi volumenhez képest nem látszik nagynak. Ám azért figyelemre méltó, hogy 2021 első három hónapjának egyenlegéhez mérve ez már 3446 millió eurós különbség. Vizuális megjelenése jelzi azt, amiről a korábban megkezdődő folyamatok alapján többször is volt itt szó: romolhatnak, romlanak a magyar gazdaság egyensúlyi viszonyai (Lakatos-Eyno, MNB; Madár I).

Három és fél milliárd eurós romlás már makrogazdasági súlyú, különösen folyamatában nézve, és előre tekintve. A külkereskedelmi termékforgalom 2021 júliusában vált deficitessé hosszú időszak után, azóta is minden hónapban negatív a mérleg, és a kilátások is romlanak.

Előbb azonban nézzünk dinamikus növekedési adatokat is: itt van a kiskereskedelmi forgalom. Az év első három hónapjában a volumene 10,3 százalékkal nőtt 2021 első negyedéhez képest – ez bizony dübörgés. De véleményes, hogy jó-e a hír. A volumennövekedés összetétele különös:

  • az élelmiszerkereskedelmi értékesítés a tavalyi időszakhoz képest 1,1 százalékkal van feljebb,
  • az üzemanyag-kiskereskedelemben 27,4 százalékos a volumennövekedés.

Olyan időszakban fogyott a korábbinál sokkal több üzemanyag, amikor a világpiacon ismert módon tovább drágult az energia, egyebek mellett geopolitikai tényezők hatására, és tartós jelleggel.

A magyar kivitel és behozatal legfrissebb elérhető statisztikája szerint a külkereskedelmi forgalom 2022. januári-februári árindexe 121,8% volt, vagyis csaknem 22 százalékkal nőttek átlagban a külkereskedelmi árak az idei év első hónapjában 2021 első két hónapjához képest. Az árdrágulás üteme azonban nagyon szóródik. Az élelmiszer, ital, dohány termékcsoport árindexe 110,4 volt e két hónapban, vagyis bő 10 százalékkal emelkedett ebben a körben a külkereskedelmi ár, a feldolgozott cikkeknél viszont már 116 az index, azaz 16 százalékos az eddigi idei átlagos drágulás a tavalyihoz képest, a gépek termékcsoportban viszont csupán 6,5 százalékos a drágulás. Ezzel szemben az energiahordozók árindexe rettentően nagy: 282,7 (!).

Ami azt jelenti, hogy január-február során 182,7 százalékkal volt magasabb az energiahordozók árszintje, mint tavaly év elején.

A magyar kivitel nagy része késztermék, főleg gép, berendezés. Áraik mérsékelten nőttek, ezzel szemben brutális mértékben drágultak az energiahordozók, amelyekből Magyarország nettó importőr. Ez bizony cserearányromlás: megint egy olyan fogalom, amely évtizedekkel ezelőtt mumusa volt az országnak. Okkal: a külső cserearányok romlása esetén a megtermelt nemzeti jövedelemnél kisebb a felhasználható nemzeti jövedelem (GDP), a növekmény egy részét elviszik a magyar gazdaság szempontjából előnytelenül változó nemzetközi árak.

Az energiaár-drágulás indexei még a 2022. február 24-i orosz invázió előtti hónapokra vonatkoznak, de tudjuk, hogy a háború megindítása után még drágább lett a kőolaj, földgáz. Gazdaságunk szerkezetét ismerve a külkereskedelmi egyensúlyromlás még komolyabb lesz a belátható időben.

A hatalmas energiaár-drágulás természetesen cselekvésre kényszeríti a gazdasági szereplőket, amelyek igyekeznek visszafogni az anyag- és energiafogyasztást.

Ám az üzleti világban nyilván vannak technológiai korlátjai az ilyen jellegű inputok mérséklésének, helyettesítésének. A nem professzionális gazdasági szereplők pedig rendszerint még lassabban alkalmazkodnak az új gazdasági viszonyokhoz, noha a pénztárcát erősen érintő áremelés az ésszerű háztartásokban szintén előidézi a fogyasztási szokások megváltozását: kevesebb autóznak, egyesek le is teszik az autót, takarékosabban fűtik a lakást, áldoznak az ingatlan szigetelésére, az energiaigényes készülékek cseréjére.

Ha jelez az ár, ha laposabb a pénztárca… Ebben a radikálisan megváltozó nemzetközi környezetben meghökkentően felelőtlen az a politika, amely nem mer hozzányúlni a 2014-es szinten kijelölt rezsitarifákhoz, és azok megtartását kardinális politikai céljának deklarálva még nyugtatgatja is a lakosokat az addigi árviszonyok tartós fennmaradását illetően. Az üzemanyagárak maximalizálása is hasonló ügy. Noha a hatósági árat lehet alkalmazni átmeneti stabilizáló eszközként, de ha a diktált ár elszakad a gazdasági alaptendenciáktól, az lerontja és fékezi az új realitásokhoz való egyéni, intézményi, társadalmi alkalmazkodást.

A következtetés tehát csak az lehet, hogy a külkereskedelmi egyenlegnek a tavaly nyári deficitbe való átfordulása semmiképp nem átmeneti jelenség, hanem velünk élő realitás.

És itt kerül elő a másik, rossz emlékű és aggasztó fogalom: az ikerdeficit. A makrogazdasági elemzésekben valóban gyakran megmutatkozik, hogy a külkereskedelmi mérlegnek, sőt általánosabban a fizetési mérlegnek a hiánya együtt jár a költségvetési deficittel. Van logikai alapja a jelenségnek. A hazai termelési és jövedelmi folyamatokat nagy aggregátumokra egyszerűsítő nemzeti számlarendben egy adott évre a következő egyenlőség írható fel:

(megtakarítások mínusz beruházások) + (költségvetési bevételek mínusz költségvetési kiadások) = nettó export.

Ha a szóban forgó nemzetgazdaság a potenciális kibocsátási szintjén van, és ebben a helyzetben a költségvetés megnöveli a deficitjét – azaz a középső zárójeles tag még nagyobb negatív értéket vesz fel –, az a következő módon hat ki a többi változóra. A mérlegösszefüggésekből következően amennyiben nem nőnek meg a megtakarítások, akkor vagy a beruházások mérséklődnek vagy az egyenlőség jobb oldalán álló tag lesz kisebb. Az utóbbi más néven a külkereskedelmi mérleg. Nyitott gazdaságban, mint a mienk, a külkereskedelmi mérleg romlása az, ahol rögtön megjelenik az állami túlköltekezés hatása.

Az élő gazdaság sokkal bonyolultabb ennél, a költségvetési hiány megugrása nem automatikusan képződik le a külső egyenleg romlásában, mert hatnak egyéb tényezők is, de a logikai kapcsolat fennáll. Van bőséges történelmi tapasztalatunk is: a magyar gazdaságpolitikában a 2001 és 2006 közötti nagy kormányzati kiköltekezés valóban együtt járt a fizetési mérleg súlyos romlásával, a külső eladósodás felfutásával, ami azután 2008 őszén a pénzügyi csőd szélére sodorta az országot. A külső finanszírozásba besegítő nemzetközi intézmények – akkor a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Bizottság – a pénzügyi támogatás fejében a költségvetési hiány mérséklését várták el. A beruházások emlékezetes módon visszaestek a 2009-es komoly recesszió alatt, a GDP csaknem 7 százalékkal zsugorodott – és néhány hónap alatt valóban szufficitbe ment át a magyar fizetési mérleg. Sőt, az akkor immár nemzetgazdasági nagyságrendet elérő uniós folyó és tőketranszferek révén rövid időn belül páratlan mértékű lett a magyar fizetési mérleg többlete. A külkereskedelmi mérleg szufficitje rekordokat döntött a 2014-2015-ös években – szerény hazai lakossági fogyasztás és nem túl magas beruházási ráta mellett.

Az ismert makrogazdasági összefüggések alapján abban nem volt semmi meglepő. De abban sincs, hogy ha a lakossági fogyasztás nekilendül, a beruházási volumen felfut, az államháztartás tartósan és masszívan deficites, akkor az egyenlőség jobb oldalán csak negatív szám állhat: a külkereskedelmi egyensúly romlik. Ez történt 2021-ben, és tart ma is.

Az ikerpár másik feléről: a 2020-as különösen nagy deficitet követően 2021-ben is komoly lett az államháztartási hiány a tavaly nyáron meginduló közkiadási hullám nyomán. Az adóelengedések és nagy kiadási tételek (nyugdíjemelés, fegyverpénz, vállalati támogatások) hatására a 2022-es év eleje is ritkanagy lakossági és üzleti pénzbőséggel indult, ami megmutatkozik a fogyasztási dinamikán, az építési volumenen (és árakon), meg persze meglátszik a költségvetési hiány felduzzadásában. A Pénzügyminisztérium minapi közleménye szerint az év első négy hónapjában az államháztartás központi alrendszere 1044 milliárd forintos hiányt könyvelt el. Tavaly ilyenkor „csupán” 727 milliárd forintot tett ki a négyhavi hiány. Az áprilisi tényadat az egész évre tervezett hiány 70 százaléka.

A kettős deficit tehát immár nem aggodalomra okot adó lehetőség, hanem létező jelenség. Már csak a mostani és várható nagysága a kérdés, és főként az, hogy mit lehet vele tenni.

Az egyensúlytalanságok sosem járnak egyedül: az ikerpáron túl itt van

  • a pénzromlás ütemének felgyorsulása,
  • a fizetőeszköz külső értékvesztése,
  • de feszül aránytalanság a bérek növekedése és a munkatermelékenység alakulása között is.

A mértékek fontosak; az inflációs trend valóban aggasztó, az államadósság pedig a felfele tartó kamatszintek idején szintén kellő ok a fejfájásra. A fizetési mérleg hiánya viszont tíz éve nem szerepelt a listán; de hát azok a tartósan nagy és biztos uniós transzferek évei volt, amikor ráadásul imponáló külkereskedelmi mérlegtöbblet mutattak fel a magyarországi vállalkozások. Most minden ponton más a helyzet, a gazdasági stabilizálás szakasza elkerülhetetlen – de hát ezt jól tudjuk.

Ami miatt az ikerdeficit fogalmának felbukkanása sokakban aggodalmat ébreszt, az a korábbi tapasztalat.

A külső egyensúlytalanságnak nagy a válságokozó képessége, a fizetési zavarok elkerülésére pedig a megbomlott költségvetési egyensúly helyreállítása („megszorítás”) adódik logikusan, annak mindenféle komoly gazdasági és politikai következményeivel. A költségvetési kiadások erőteljes lefaragását most sem lehet elkerülni. Különösen akkor, ha – amint történt – a háztartások az év tavaszáig ölükbe hullott egyszeri állami apanázst jellemzően nem megtakarításaik növelésére fordították, hanem nagyarányban folyó kiadásokra, tartós fogyasztási cikkekre, lakásvásárlásra költötték; ezeknek jelentős importvonatkozása van, és löktek az infláción is.

A költségvetési kiigazítás tehát szükségszerű. De vajon megoldja egyben a fizetési mérleghiány ügyét is? Itt lehetnek aggályaink. Ha „csak” túlfűtött, a potenciális növekedési képességnél gyorsabban növekvő és így némileg túlfogyasztó gazdaságról lenne szó, akkor felelősen szigorú költségvetési politikával és feszes monetáris politikával vissza lehet kormányozni a fenntartható pálya irányába a gazdaságot, egyidejűleg mérsékelve az inflációt, költségvetési hiányt és a külkereskedelmi mérleghiányt. A helyzet azonban most más.

Az anyagok és energiahordozók a világpiacon – a szankciós döntésektől részben függetlenül is – tartósan drágák maradnak, így egyszerre tartósítják a számunkra előnytelen cserearányokat és az importtöbbletet.

Ha továbbra is jönnek uniós transzferek az eddigi tempóban, akkor a tőkepiaci szereplők, hitelminősítők sokáig elnézik a külkereskedelmi hiányt. Másként állnak a dolgok, ha saját erőből kell stabilizálnunk. A globális cserearányokra nincs kihatásunk, a külkereskedelmi mérleghiánytól is nehéz megszabadulni, hacsak nem jön el „már megint ez a depresszió”, mint amilyen minálunk legutóbb 2009-ben véget vetett a külső egyensúlytalanságnak (de nem az inflációnak).

Ez azonban már az ördögnek a falra festése lenne, ami teológiai és gazdaságlélektani okokból egyaránt kerülendő. Annyit azonban a korábbi tapasztalatokból érdemes felidézni, hogy minél előbb megkezdődik a fenntarthatatlan folyamatok korrigálása, annál kisebb jóléti, növekedési áldozatot követel a kiigazítás.

Vannak egyéb tanulságai is az utóbbi idők gazdasági folyamatainak, így az, hogy az ár-bér-spirál, az ikerdeficit, a cserearányromlás és egyéb, elfelejtésre javasolt közgazdasági fogalom ismerete sajnos hasznos lehet. Valamint a hosszabb időn át alacsony kamatok ténye alapján hiba magabiztosan bejelenteni, hogy az államadósság mérete a jövőben igazából már nem számít. De ez már egy másik történet lenne.

EZ ITT AZ ON THE OTHER HAND, A PORTFOLIO VÉLEMÉNY ROVATA.

A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el meglátásait a címre. A Portfolio Vélemény rovata az On The Other Hand. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Címlapkép: Getty Images





Source link

Leave a Reply

Your email address will not be published.