Business

A kínai állami médiában az ukrajnai háborúnak egyetlen felelőse van: Amerika



Egy együttműködés, amelynek nincs határa

Mikor Vlagyimir Putyin orosz és Hszi Csin-ping kínai elnök néhány héttel az ukrajnai invázió kitörése előtt Pekingben találkozott, közös nyilatkozatukban azt írták, a két ország közötti együttműködésnek nincs határa, és nincsenek tiltott területei a kooperációnak. Az invázió február 24-i kezdete után Kína ugyan nem állt nyíltan Oroszország mellé, ugyanakkor el sem ítélte az agressziót, az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésén és Közgyűlésén is tartózkodott. Szankciókat ugyancsak nem rótt ki Oroszországra, igaz, nagyon látványos támogatást sem kapott tőle Moszkva.

Pozíciója mindebben hasonló a világ második legnépesebb országáéhoz, Indiáéhoz, amely évtizedek óta jó kapcsolatokra törekszik Oroszországgal. Csak míg India az Egyesült Államok partnere – éppen Kínával szemben –, addig Kína egyértelműen Amerika legnagyobb riválisává vált. Az „ellenségem ellensége a barátom” elve jegyében az elmúlt években látványos közeledés zajlott le Moszkva és Peking között, amelyek érdekei sok szempontból nem feltétlenül esnek egybe, sőt, különösen az 1960-as és ’70-es években kifejezetten fagyos volt közöttük a viszony. A meglévő érdekellentétek miatt egy szoros szövetségesi kapcsolat ma is valószínűtlennek látszik a két nagyhatalom között, ugyanakkor az Amerika-ellenesség erős kötőszövetnek bizonyul.

Az orosz narratíva épült ki a kínai állami médiában

Ha a diplomácia szintjén Kína nem is állt nyíltan Oroszország mellé, a kínai állami médiában szinte teljes egészében Moszkva narratívája épül föl a „különleges műveletről”. Utóbbi az Ukrajnában folytatott háború hivatalos orosz megnevezése, amit a kínai állami propaganda is átvett, legfeljebb még az „orosz–ukrán válság” kifejezést használják, de az „invázió” vagy a „háború” szót gondosan kerülik.

A kínai állami média rendszeresen orosz politikusokat és a Kreml-média beszámolóit idézi az eseményekkel kapcsolatban. Oroszország soha nem jelenik meg agresszorként, szinte szó sem esik arról, hogy az oroszok indították a támadást. A háborúnak egyetlen felelőse van: az Egyesült Államok, amelynek a kínai sajtóban a „felbujtó” lett az epitheton ornansa. A kínai és az orosz állami média együttműködése természetesen nem új: a hivatalos kínai sajtó eddig is jó kapcsolatokat ápolt a Kreml-propaganda nemzetközi zászlóshajóival, az Európai Unióban már betiltott RT-vel és Szputnyikkal.

Az orosz narratíva kínai átvétele már az invázió első napjaitól megkezdődött. A CNN egy nem reprezentatív március eleji elemzése 14 kínai állami médium közel 5000 közösségimédia-bejegyzését vizsgálta meg az orosz invázió első nyolc napja alatt, amelyek a kínai Twitteren, a Weibón jelentek meg. Az elemzés megállapította, hogy az ukrajnai eseményekről szóló több mint 300 legtöbbet (1000 felett) megosztott poszt majdnem fele, mintegy 140 olyan volt, amely egyértelműen oroszbarátnak minősíthető. Ezzel szemben Ukrajnát mindössze 15 posztban mutatták fel pozitív színben, és 90 volt semleges.

A kínai állami média hűségesen követte az orosz narratívát például abban, hogy az orosz hadsereg nem támad civil célpontokat (miközben ennek ellenkezőjére számtalan bizonyíték van), hogy az ukrán hadsereg náci taktikákat alkalmaz, illetve a félretájékoztatásokat Volodimir Zelenszkij ukrán elnök hollétét illetően (vagyis hogy elmenekült Kijevből). Ugyancsak tényként tették közzé azt az orosz vádat, miszerint Washington finanszírozta a biológiai fegyverek fejlesztését ukrán laboratóriumokban.

A főbűnös: Amerika

A kínai állami média narratívájáról a kínaiul nem, de angolul értő nyugati olvasó is képet kaphat, ha a Kínai Kommunista Párt hivatalos napilapja, a Zsenmin Zsipao angol online kiadásából (People’s Daily), vagy éppen a kifejezetten nemzetközi közönségnek szánt Global Times-ból tájékozódik. „Az Egyesült Államok a gonosz manipulátor a világméretű zavargások mögött” – hirdeti például a kommunista pártlap április 11-i véleménycikke. „Az amerikai fél az ukrán válság kezdeményezője” – mondja egy cikk címe három nappal korábban.

A mostani ukrán válság egy geopolitikai játszma eredménye, amelyben az Egyesült Államok sakkbábuként használja Ukrajnát, hogy lépésről lépésre nyomást gyakoroljon Oroszországra

– írja a szerző.

A hivatalos véleménycikkeket olvasva az rajzolódik ki, hogy bármit is tesz Amerika, azzal csak szítja a háború tüzét, a háborúét, amely egyedül neki kedvez. A Global Times egy írása az Egyesült Államok hét főbűnét is felsorolja, amelyben a mindeddig bizonyítatlan vádak (Amerika biológiai fegyvereket fejleszt) keverednek féligazságokkal és puszta véleményekkel.

Az egyik gyakran emlegetett féligazság, hogy az Egyesült Államok fegyvert szállít Ukrajnának, ami ugyan igaz, de azt a kínai szerzők általában elfelejtik hozzátenni, hogy Amerika ebben egyáltalán nincs egyedül, hiszen számos európai ország is fegyverekkel támogatja Ukrajnát, még a nem NATO-tag Svédország és Finnország is. A cikkek nagy része Európát Amerika áldozatának állítja be, amely békét szeretne, de Washington erőszakkal belekeveri a háborúba. A kínai cikkek arról sem beszélnek, hogy az Európai Unió is kemény szankciókat vetett ki Oroszországra, egyedül az Egyesült Államokat említik mint szankcionáló országot.

Oroszországgal szemben átfogó szankciókat vezetnek be, amelyek csak súlyosbítják az európai gazdasági, energia-, menekült- és biztonsági válságot

– írja például az Amerika hét főbűnéről szóló cikk szerzője, arról értekezve, hogy Washington célja magához láncolni egész Európát, illetve elszakítani az Európa és Oroszország közötti kapcsolatokat.

A Global Times egyik szerkesztőségi cikke azt a kérdést teszi fel, miért tagadja meg az Egyesült Államok, hogy közvetlenül tárgyaljon Oroszországgal. Az azonban nem hangzik el a kínai állami média cikkeiben, hogy az ukrajnai orosz inváziót megelőzően az Egyesült Államok és a NATO számos tárgyalást folytatott Oroszországgal, folyamatos diplomáciai levélváltás volt a két fél között, sőt Joe Biden amerikai elnök videós kapcsolaton hivatalos tárgyalást is folytatott Putyinnal.

Egy szintén a Global Times-ban megjelent cikkben egy vlagyivosztoki orosz professzor egyenesen azt állítja, hogy az Egyesült Államok a II. világháborúban ugyanúgy együttműködött a nácikkal, ahogy most együttműködik az ukrajnai „nácikkal”. Hogy ebbe a narratívába hogyan fér bele az, hogy a náci Németországot jórészt éppen amerikai közreműködéssel sikerült legyőzni, ezt az ellentmondást nem kívánja feloldani a szerző, pontosabban felemlíti Drezda szőnyegbombázását, de ennek szerinte egyedül az volt a célja az amerikaiak részéről, hogy a német város ipari komplexuma ne kerülhessen szovjet kézre.

A kínai állami média szerint tehát Amerika és egyedül Amerika érdekelt az ukrajnai háborúban, és ő a legfőbb akadálya annak is, hogy béke legyen.

Jellemző a bucsai tömegmészárlással kapcsolatos narratíva a kínai médiában. A Global Times szerkesztőségi cikke például hangsúlyozza, hogy a civilekkel szembeni erőszak bármely formája elfogadhatatlan, a felelősöket pedig számon kell kérni, de mindjárt hozzáteszik, hogy az ilyen esetek sajnos a háborúk velejárói, ők ezért ellenzik a háborút, és állnak ki a béke mellett. A béke legfőbb ellensége azonban nem Oroszország, hanem az Egyesült Államok.

Sajnálatos, hogy a „bucsai incidens” leleplezése után az Egyesült Államok, az ukrajnai válság kirobbantója nem a béke szorgalmazásának és a tárgyalások előmozdításának jeleit mutatja, hanem kész az orosz–ukrán feszültséget fokozni és akadályokat gördíteni a két fél közötti béketárgyalások elé az Oroszország elleni szankciók növelésével, az Ukrajnának nyújtott további fegyverekkel, valamint az Oroszországra gyakorolt folyamatos diplomáciai és publikus nyomással

– olvasható a szerkesztőségi cikkben.

Arról nem esik szó, hogy kik voltak az „incidens” felelősei, az emiatt kivetett szankciók (amelyekkel szintén nem egyedül Amerika reagált a tömegmészárlásra) viszont a háború további szításának eszközeként jelennek meg. Mintha a háborúnak nem lennének cselekvő aktorai, mintha Putyin nem tudna bármikor véget vetni neki, hanem egy olyan dominóról van szó, amelyet Amerika indított el, és csak Amerika tud megállítani.

Kínai cenzúra

A kínai állami média előszeretettel támadja azzal az Egyesült Államokat, hogy nem tűri az ellenvéleményeket, a „nyugati narratívát” megkérdőjelező nyugatiakat „oroszpártiaknak” bélyegzi. Arról ugyanakkor a hivatalos kínai médiában természetesen nincs szó, hogy benne magában

ellenvélemények egyáltalán nem is jelenhetnek meg, és mivel a teljes média állami felügyelet alatt áll, így a kínai társadalom sem értesülhet legális csatornákon keresztül más álláspontokról.

Hogy Kína semmilyen ellenvéleményt nem tűr, azt jól mutatja az utolsó független hongkongi lapoknak az esete is, amelyeket néhány hónapja vagy megszüntettek, vagy a nyomást látva maguk dobták be a törülközőt.

A kínai hatóságok a kínai közösségi médiát is szigorúan cenzúrázzák, illetve az internet egészét szoros ellenőrzésük alatt tartják (ami a Kínai Nagy Tűzfal fantázianevet kapta). Egy Odesszában élő kínai programozó a Deutsche Wellének elmondta, napi szinten tett fel videókat nyugati és kínai közösségi oldalakra, melyekben az ukrajnai helyzetről tudósított. A kínai közösségi médiában indított accountjait azonban hamar letiltották, ugyanis tudósításai nem feleltek meg az államilag elfogadott narratívának.

Egy másik esetben pedig egy Sanghajban élő kínai professzor jelentetett meg egy nemzetközi portálon véleménycikket arról, hogy Kínának meg kellene szakítania a kapcsolatokat Oroszországgal az ukrajnai háború miatt. A cikk megjelenése után a teljes portált blokkolták.

Címlapkép: Roy Liu/Bloomberg via Getty Images





Source link

Leave a Reply

Your email address will not be published.

close